Unofficial Google AdSense Help

Több SFblogs.net-es blogban találhatsz Google AdSense hirdetést - olyan reklámokat, amik nem hagyományos bannerek, hanem a legtöbb esetben pusztán szöveges hirdetések. (Habár manapság már vannak képes hirdetések is az AdSense rendszerében, melyek a hagyományos bannerekre emlékeztetnek, illetve mostanában kísérletezgetnek a videóreklámok bevezetésével is.)

Tekintsünk egy picikét vissza, az AdSense előtti időkbe, hogy jobban megérthessük, mi vezetett ahhoz, hogy a világ legsikeresebb marketing-eszközévé válhatott ez a reklám-típus.

A történet a nagy portálokkal, a keresőgépek megjelenésével, meg az első online reklámokkal kezdődik: az interneten megjelentek az olyan óriási méretű portálok, mint a Yahoo (itthon pár évvel később az Index-előd Internettó, illetve az Origo), amelyek üzleti modellje alapvetően egyszerű volt: azt az irgalmatlan mennyiségű forgalmat “adták el”, amit sikerült elérniük: megjelentek a reklámbannerek minden oldalon, a reklámozók pedig a reklámmegjelenés száma alapján fizettek.

Ezzel egyidőben pedig sokan elkövették azt a hibát, hogy leírták a keresőgépeket - sokan úgy hitték, hogy igazából nincs szükség keresőmotorokra… bevallom, számomra, aki a “Google-éra” gyermeke, meglehetősen érthetetlennek tűnik ez a gondolat. Larry Page és Sergey Brin, a Google két alapítója nem így gondolták - és megszületett napjaink leginkább használt keresőmotorja.

Talán nehéz elhinni, de amikor már megtette első sikeres lépéseit a Google, mint üzleti vállalkozás - nos, még akkor sem igazán volt túl sok elképzelésük az alapítóknak arról, hogy miképp is termeljenek pénzt a keresőmotor felhasználóiból. A kezdeti időkben a Google abszolút nem akart semmiféle reklámot megjeleníteni - a különféle bannereket hihetetlenül bosszantónak tartották. Igen, a felhasználókban már akkor is igen gyorsan kialakult a reklám-undor, nem akartak reklámokat nézegetni - Page és Brin meg nem akart reklámokat megjeleníteni a Google főoldalán. Mégis, az AdSense révén ők váltak az online reklámpiac egyik legmeghatározóbb figuráivá.

Sokan úgy hiszik, hogy ezt a szöveg-alapú reklámot, ami az AdSense legfőbb jellemzője, Larry Page és Sergey Brin találták ki, holott ez így ebben a formában nem igaz. Egy Bill Gross nevű úriember 1997-ben alapította meg a GoTo.com-ot, ami már azokkal az alaptulajdonságokkal kísérletezett, amik később az AdSense-t tették sikeressé.

Bill Gross felismert egy komoly problémát: korának keresőmotorjai gyakorlatilag spamet hoztak eredményül. Ha beírtad mondjuk a Lycos keresőjébe, hogy “autó”, biztos lehettél benne, hogy pornó oldalakat fogsz kapni eredményül. (Ezt nem éppen etikus keresőoptimalizációs technikákkal simán meg lehetett oldani akkoriban, amiket most nem részleteznék.) Úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb megoldás az, ha a találati listákon a honlaptulajdonosok megvásárolják a helyzéseket bizonyos kulcsszavakra.

Gross egyszerre három nagy újítást vezetett be: egyrészt, a hirdetők nem a reklám megjelenéséért fizettek, hanem azért, ha egy felhasználó a reklámra rákattintott. Másrészt, a reklámok nem össze-vissza jelentek meg, hanem akkor, ha egy felhasználó bizonyos kulcsszavak után kutakodott: ha autókereskedő vagy, akkor érdemes az autó kulcsszót megvenned - és akkor a reklámod akkor jelenik meg, ha valaki autók után kutakodik. Harmadrészt, hihetetlen alacsony árakkal indult a GoTo.com: kezdetben kattintásonként mindössze 1 centet kellett fizetnie a hirdetőnek.

És volt még egy nagy újítása a GoTo.comnak: a hirdetőknek licitálniuk kellett a kulcsszavakra. Azaz, ha több autókereskedő akarta megvenni az “autó” kulcsszót, akkor a sorrendet az döntötte el, hogy ki volt hajlandó többet fizetni egy kattintásért.

Ahogy ez az újítókkal lenni szokott, Gross modelljét sokan nem fogadták kitörő örömmel - ugyanakkor az üzlet sikeresnek bizonyult.

A sikerhez hozzájárult az is, hogy stratégiailag fontos partnerekkel sikerült megállapodást kötnie a GoTo.com-nak, egyéb honlapokat sikerült rávenniük arra, hogy az ő keresőjüket használják. A legnagyobb ilyen partnerüknek az AOL.com-ot sikerült befűzni - egész egyszerűen 50 millió dollárt fizettek azért, hogy a GoTo.com keresőjét használják. Bill Gross pedig úgy gondolta, hogy a kattintásokból ezt a költséget simán ki fogja tudni termelni.

Igaza lett.

Bill Gross megpróbálta az akkoriban még “csak” szépreményű Google vezetőit is meggyőzni arról, hogy kooperáljanak - a Google jelenítse meg a GoTo.com fizetett találatait. (Ebben az időben a Google olyan 10%-ot birtokolt a keresők piacából - és nem igazán volt elképzelésük arra nézve, hogy miből is termelnek bevételt.) Brin és Page azonban tömören elutasították - közölték, hogy nem közösködnek olyan céggel, amelyik fizetett linkeket helyez el a találati eredmények közé.

Aztán néhány hónapra rá a Google előjött a Google AdWords nevű nevű szolgáltatással - ami gyakorlatilag ugyanazt tudta, mint a GoTo.com. Egy jelentős kivétellel: míg a GoTo.com a normál keresési találatok közé keverte a fizetett hirdetéseket is, addig a Google jobb oldalt, egy külön sávban jeleníti meg a reklámokat. Elkülöníti a “valódi”, organikus találatokat és a fizetett reklámokat.